Pro

Tovább az egyszerűség felé, kipróbálom mennyire alkalmas blogolásra a facebook. Most egy ideig ide érkeznek a bejegyzések: http://www.facebook.com/cassus

Munkában és magánéletben ezek azok a jellemző kategóriák, amik alapján tudatosan viszonyulok más emberekhez.

• Honnan nyeri az energiáját
  • Önmagából (introvertált)
  • Külvilágból (extrovertált)
• Hogyan fogad be új információkat?
  • Érzékelve, konkrétumokban, logikusan
  • Intuitívan, ugrálva, absztrakt módon
• Hogyan dönt?
  • Gondolatai alapján
  • Érzései alapján
• Hogyan áll a lehetőségekhez?
  • Sikerkereső, a lehetőségekre fókuszál
  • Kudarc kerülő, a veszélyekre fókuszál
• Mi a fontos számára?
  • emberek, csoport, jó érzés
  • feladatok, célok
• Mi az alapvető motivációja?
• Miből érzi leginkább, hogy szeretve van?
  • Minőségi idő, ha teljesen rá figyelnek
  • Szívességek
  • Elismerő szavak
  • Testi kapcsolat, érintések
  • Ajándékok

Természetesen rengeteg más dolog is része az ember személyiségének, ez néhány olyan tényező, ami a tudatos viszonyulásban nekem segít. Ezek mentén tudom legjobban megérteni, hogyan vagyunk alapvetően hasonlóak vagy különbözőek. Nagyon vázlatosan, de segít megérteni hogyan működik a másik, egy-egy helyzetben ezek a típusok jobb modellt adnak, mintha magamból indulnék ki. Ha legalább vázlatosan értem, hogyan működik ( érez, gondolkodik, stb ) a másik, akkor sokkal jobban tudunk kommunikálni, együttműködni.

http://alumni.sch.bme.hu/hirek/karrier-networking-es-kozossegi-elmenyek-eloadas

Sasi Péter, Sape, ecm consulting vezetője

Az előadás célközönsége az egység sugarú VIK-es. Arról beszél, hogy miért nem elég a szakma, miért kell a soft tényezőkkel is foglalkozni.

Érdekes gondolatok

• Át kell tudni állni a másik ember helyébe, megérte, hogyan gondolkodik. Csak utána lehet hatékonyan kommunikálni vele, esetleg meggyőzni.
• Az újságírókkal való kommunikációnál nincs lejjebb, mert semmihez sem értenek, de azt hiszik, hogy mindenhez.
• Ha nem tudom mi az, akkor kipróbálom, aztán abbahagyom ha nem jó. (pl. twitter)
• “Rendben van, hogy ebből a szarból kell várat építeni, de akkor kezdjünk hozzá!”

Miért érdemes networkingelni?

• Olyan információk jutnak el hozzád, amit továbbadva másoknak értéket adsz. Ez ilyen második fajta általános műveltség, amit nem az iskolában tanítanak.
• Olyan értékes információkat tudhatsz meg így, amiket amúgy nem.
• Minden ember annyit ér, ahány emberrel szót ért.
• A kereskedelmi érdek megöli a networking folyamat konstruktivitását. Ilyenkor mindenki rejtett szándékokat keres, és lezár.
• Egy érdekes szó: szakbarbarizmus.
• A kapcsolati háló egy elosztott tartalomszűrőként működik.

Hogyan csináld?

• Legyen valami mottód, ami röviden felkelti irántad a figyelmet.
• Ha publikus a facebook falad, készülj fel rá, hogy az új kapcsolataid rá fognak nézni, és ez alapján is megítélnek majd.
• Ne becsüld le a zöldségek kapcsolatteremtő erejét!
• Az előadás utolsó pár diája ezzel a kérdéssel foglalkozik, van pár gyakorlati jó tanács, azokat érdemes átfutni.

Hosszú szöveges könyvek tanulásánál vált be az, hogy először a tartalomjegyzék alapján feltérképezem, hogy mit kell megtanulnom, ezt magamnak felrajzolom külön, kicsit rendezgetem, a saját szám íze szerint átírom.

Ha megvan, hogy mit akarok tanulni, akkor a saját ízlésem szerinti sorrendben megyek a témakörökön, minden fejezetnél arra fókuszálva, hogy mi ebből az a pár fontos gondolat, amit majd később használni tudok, mondjuk amit el akarok róla mondani, ha szóbelin belekérdeznek. Így tehát nem olvasom el a fejezeteket, hanem egyszerűen az oldalakat végignézve kiszívom belőle a tudást.

Apró trükk, de nekem nagyon bevált, amikor kihívás volt az anyagra koncentrálni:

Amikor elkezdesz tanulni, pakolj le az asztalodról mindent ami a tanuláshoz nem kell, és pakolj ki mindent, ami kell. Amikor végzel egy tanulási periódussal (nálam 40 perc), akkor gondosan pakolj el mindent az asztalodról ami a tanulással kapcsolatos, és pihenj kicsit (nálam 20 perc). Amikor újra intenzíven tanulni akarok, akkor előpakolok, és már csak a tanulásra koncentrálok.

Hogyan működik? Ha a tankönyv nyitva van előtted akkor is, amikor szünetet tartasz, facebook-ozol, megszokja az elméd, hogy amikor ott a könyv, akkor netezel. Egyszerű neurális hálós tanulás, a pavlovi reflex egy nagyon enyhe verziója.

Az opt-imista, mivel látja a kimenetelek jó oldalát, összehasonlítva őket hamar meghozza azt a döntést, ami várhatóan a legjobbhoz oda vezet. (opt: választani)

A pessz-imista, mivel látja a döntések lehetséges negatív kimeneteit, gyakran nehezen dönt, mivel nem akarja a rossz kimeneteket. (passz: nem játszani)

Egy ideje ilyen szempontból is figyelem az embereket, és talán tényleg van összefüggés. Neked mi a véleményed?

A szenvedés választás. Van, aki azért jön ide a Földre, hogy ezt élje meg, ennek tapasztalatával mehessen tovább. Furcsa, de ez alapján a relativizmusban a gyengeség, a szenvedés, az alacsony tudatosság és a többi ‘negatívum’ is érték lehet, mert előfordulhat, hogy valaki ezt jött megtapasztalni.

Mit tanultam a dance tréning alatt?

Tökéletesítettem a módszereimet a Most-ban létezéshez és egy újat is kidolgoztam. Az egyenes és őszinte konfrontációnak nagy hatalma van, ahogy a múltbeli és jövőbeli gondolatok jelenbe hozásának általában is.

Az új módszer a Befogadás kulcsszó köré rendeződik. A lényege, hogy amikor úgy érzem, nem vagyok szinkronban a külvilággal, akkor elengedem az elvárásaimat, hogy mit kellene kapnom, és sokkal tágabbra nyitom a befogadásomat. Ezzel sokkal többet tudok kapni mint amúgy, mivel kevesebb rajta az elvárások szűrője. A bejövő inger áradat ráhangol a környezetre és utána már a környezettel egységben tudok lenni, haladni.

És persze kicsit táncolni is megtanultam, sok mintát felismertem az életemben, van ami tetszik, megtartom, és van amin változtatni fogok. A változtatáshoz az első kérdés, mivel helyettesítsem a korlátozó mintát?

Ja, és még 1 dolog a tánchoz. Hogyan tudom élvezni a buli táncot, felszabadultan, a jelenben csinálni, nem az image-emen aggódva? Mivel tudom helyettesíteni a programot, hogy a többieket figyelem, mit csinálnak és hogyan igazodhatok hozzájuk? Egyszerű! Áthelyezem a fókuszt, nem a körülöttem lévő emberekre, hanem a körülöttem lévő térre fókuszálok, és a szorongások máris átalakulnak inspirációvá, a korlátok pedig lehetőséggé.